Szponzorált tartalom
A címben lévő idézet egy angol közgazdásztól, Keynestől származik. Minap a kenyérsütőgépekhez fűződő, eredetileg ambivalens viszonyommal kapcsolatban az ő gondolatai jutottak eszembe.
Látom a fejedben formálódó kérdést: mi köze van Keynesnek a kenyérsütőgépekhez. Természetesen szinte semmi. Talán annyi távoli kapcsolat lehetne, hogy a modern makroökonómia megteremtője minden bizonnyal érdeklődéssel szemlélte volna azt a gazdasági-technológiai folyamatot, amely során a 20. században a pékek szinte kizárólagos privilégiumát képező kenyérsütés áttolódott a mezei háziasszonyok és háziurak otthoni, gépesített konyhájába.
Ezt az átalakulást a kenyérsütőgépek megjelenése és elterjedése tette lehetővé. Pár évvel ezelőtt annyira divatba jöttek ezek a masinák, hogy a családban bármerre néztem, mindenhol felbukkantak. A kenyér világában ennél csak egyetlen forradalmibb találmány volt: a szeletelt kenyér feltalálása. Nem, nem bolondultam meg, természetesen tudom, hogy a szeletelt kenyeret nem kellett feltalálni. Hiszen üknagyanyánk üknagyanyja is már bőszen szeletelte az otthoni kemencében megsütött kenyeret. És mégis. 1928-ban Otto Frederick Rohwedder elkészítette az első teljesen automata kenyérszeletelő gépet. És ezzel elindult világhódító útjára a szeletelt kenyér. És ha most azt gondolod, hogy túlzok, nézd meg a kenyértartódban lévő kenyeret. Na ugye. És ha esetleg tévednék, ugyanis egy egész kenyér lapul a kenyértartódban, akkor Te egy üdítő kivétel vagy a jelenlegi formalizált és uniformizált világunkban.
De ez a cikk most nem a szeletelt kenyér piaci térnyeréséről szól, így némi vargabetűt követően visszakanyarodok a kenyérsütőgépekhez. Hosszú éveken át utáltam ezeket a masinákat. Meggyőződésem volt, hogy egy jófajta házipékség kovászos erdélyi parasztkenyerének a nyomába sem érhet a legjobb kenyérsütőgépben készült kenyerek egyike sem.
Aztán legjobb barátom vett egy ilyen masinát magának tavaly karácsonyra. Alapvetően a feleségének vette, de mindannyian tudtuk, hogy a látszat csal. Barátom gyerekes izgalommal vette birtokba a gépet és eleinte borzasztó kenyereket és ehetetlen édes kalácsokat sütött vele. Magamban elégedett bólogattam: igazam volt, ezek a gépek maximum a sütőpapír nehezékeként használhatóak a konyhában.
Teltek a hetek, hónapok, eljött a soron következő közös húsvéti reggelink időpontja. Barátom vigyorogva tálalta a tormához a saját készítésű kenyerét. Ami fenségesen finom volt. Ekkor jutott eszembe Keynes híres mondása. És este elkezdtem böngészni az egyik műszaki áruház online shopjában a legjobb kenyérsütőgép készülékek között.
Találtam egy formás darabot: Guzzanti GZ 635. Egy fiatal és feltörekvő olasz gyártó terméke. Vonzó design és a vásárlói vélemények alapján remek kenyeret süt. Nem került sokba, akciósan 35 ezer Ft volt. Hazavittem és fejest ugrottam a kenyérsütőgépes receptekbe. Találtam egy jónak tűnő gluténmentes kenyér receptet. Egy órával később izgatottan degusztáltam az eredményt. Nem csalódtam sem a Guzzantiban, sem a receptben. Kiváló lett az első kenyerem: szabályos, arányosan domború, a héja kifogástalan, csak egyetlen kötelező és vonzó repedés futott rajta végig a teteje középső részén. A bele jól átsült, csomómentes, rugalmas, nem válik el a héjtól, nem morzsálódik, nem ragacsos vagy széteső.
Szóval igazat kell adnom Keynesnek: legyünk rugalmasak, mint a politikusok, és amennyiben változik a világ, akkor változzunk mi is. Természetesen azért ne mindenben. Elektromos konzervnyitót és hot dog készítő ill. melegen tartó gépet soha ne vegyünk.